2014. december 23., kedd

Luca-hatás

December 13-án, mi mindig búzát ültetünk. Hol csak egypár edénybe, hol többe.
Megesett, hogy még a barátoknak is mi ültettünk. Idén, csak három edénykébe telepítetünk magokat. A legkisebb csemetém egybe, egy átlátszóba,én kettőbe.
No és most nagyon fel van háborodva, mert az én egyikembe, jobban merészelnek nőni.
Ahh, ezek az engedetlen növények.






Igazából valamikor, azért ültettek, ezen a mágikus napon, hogy meg tudják milyen lesz 
a jövő évi termés. Hát nekünk nincsenek hatalmas termőterületeink. 
De a szokás, az szokás. :) 
A magok több éve várakoznak a helyükön, egy nagy öblös üvegben, az épp aktuális, december 13.-ára. Gondolom izgulnak, most melyikük következik. :) 
Na, a most soron lévők, ennyit jósoltak, a nem létező szántóföldjeink, jövő évi termésének:





Téli rózsa

Igen, mindjárt karácsony ... azaz ... már holnap ... és mit találtam a kertben?
Bimbódzó rózsákat!






2014. december 22., hétfő

Készülédés

Mindjárt itt a karácsony. Készülődünk, teljes erővel. És, még sehol sem tartunk - érzete árad szét rajtam ... pedig ... rengetek "pipa" jelzi utam, ez megvan, ez is ... és mégis ... ilyenkor feje tetejére áll a világ ... a lakás.
A sütő egész délután duruzsolt. A Legkisebb lelkesen segédkezett ... a kóstolgatásnál.
A szaloncukor is előkerült.
Az adventi koszorú gyertyáit is meggyújtottuk.
A hangulat ezerrel árad szerteszét a lakásban és a legparányibb zugot is eléri. :)






2014. december 21., vasárnap

Hópihék az ablakon

A szőnyeg mint alkotótábor. Csak győzzünk utána takarítani. Hópihe gyár, már megint.

























































2014. december 20., szombat

Karácsonyi könyvajánló

Kedvenc karácsonyi könyvünk, amelyben mindent meglelhetünk, a karácsonyi levelezőlapoktól, a sütikig. És, mindezeket könnyen  meg is csinálhatjuk gyermekünk, gyermekeink társaságában. Tavaly a Legkisebb, mint nagycsoportos óvodás, sokat  betegeskedett ez időtájt itthon, és a köhögés mellett az alkotói láz is izzott, így a könyv felét tuti elkészítettük.


Az idén is alkottunk belőle és szerintem még fogunk is.
Először megint csak egy nagy rumlit a szoba közepére. :D


Aztán a karácsonyfa díszek is megszülettek:






2014. december 19., péntek

Visszaszámlálás

Már csak öt meglepetés csomagocska lóg az adventi naptáron.
Már a suli is pihenőzik ...
Jó neki!
Mert mindenhol másutt nagyon-nagy a zsongás. Az én fejem is ezerfelé?
Közben harcolok némi crohnnal, és rengeteg bacival. Köhögök, köhögök és köhögök.
De, ma már ráértem kúrálni magam ....ahh és, hogy mit is írtam pár hete ide? Mit?


"Szeretem a karácsonyi készülődést!" - Hehe!

"Csak, az a bajom, hogy miért olyan rövid." - még nagyobb: Hehe!

"Az idén, sokáig élveztem az ősz, színkészletének teljes repertoárját és a szép, ámde halványuló napsugarát.
És ... és ...egyszer csak egy pénteki napon hallom, most vasárnap lesz advent első napja.
Vasárnap! De hisz még november van!
Elő a tavalyi adventi koszorú alappal és az új díszeivel.
És az adventi naptár? Milyen legyen? A Legkisebb várja!
Fel kell díszíteni az ablakokat is, vele kettesben!"
- Mindenesetre, panaszra semmi ok, az összes itt felsorolt teendő kipipálva!

"Tavaly, tavalyelőtt megterveztem az új karácsonyfa díszeket. Az idén, meg kell már végre csinálni. Hisz, minden megvan hozzá."
- Na, most legalább tudom, mi lesz a jövő évi tervem ... nem kell újon agyalnom ...

"Ki kell találni, mindenkinek az ajándékát. Szépen becsomagolni. Rokonoknak képeslapot írni, mert azért még nem mindenki a neten, mobilon intézi el a levelezését, főleg az idősebbek nem.  Listát írni. Bevásárolni."
- Pipa, pipa, ez is pipa! Ügyes vagyok! :D

"Jó lenne sétálni este a körúton, a kivilágított fák alatt. Belehömpölyögni a kirakodó vásárokba, városokba"
- Ez is mehet a jövő évi tervekhez :D

"De, már alig várom, amikor végre ünnepbe öltözik az egész család. Kívül, belül. Nagyokat beszélünk az asztalnál. Lessük a legkisebb örömét és a sajátunkét.
A minden évben legszebben feldíszített karácsonyfát. "
- És ez az, amit már tényleg nagyon várok!



2014. december 18., csütörtök

Óriás hópihe

Azt hiszem, év végén, én is újra bizonyítványt kaphatok, hogy sikeresen elvégeztem az általános iskola első osztályát. Ugyanis, ha a Legkisebb hazajön a suliból, számolunk mindent, tényleg mindent, olvassuk a betűket, és rajzolunk. Technika órákat tartunk, azaz ő tart nekem. Most ablakba, vagy bárhová akasztható fél méternyi :D , hópihéket gyártottunk, lassan kereskedelmi mennyiségben. Amúgy, az iskola is teli van vele.
Talán, mert amilyen bonyolultnak látszik, olyan egyszerű. És szép.


Először is hat darab négyzet alakú fehér papír szükségeltetik hozzá. Mi A4 írógéplapból vágtuk le a kívánt méretet.
Ha ez megvan, az egyik átlónál összehajtjuk.
Majd, ha ez is megtörtént, még egyszer. Most kaptunk egy kisebb, helyes kis háromszöget.
Közben a legkisebb lelkesen mutat és magyaráz.
Szóval megfogjuk a háromszög leghosszabbik oldalát, úgy, hogy a hajtott rész alul legyen ... és ... innen elő az ollóval ... és öt vagy hat hosszú bevágást csinálunk rajta,
a leghosszabb oldallal párhuzamosan. Ezeket szép egyenletesen osszuk el. Gyermekem szerint egy ujjnyi vastagságra. Persze, könnyű neki kéznél van a mérce. De nálam? Tényleg, csinálni egyszerűbb, mint leírni :D







Ezután, kihajtjuk, és ilyen formát kell kapnunk.


















A közepén lévő kis háromszögeket, a képen látható módon egymásra ragasztjuk. Megfordítjuk, újra a másik oldal jön, és a következő fülecskék. Összeragasztjuk.
Forgat, ragaszt, forgat ragaszt ... és ezt addig amíg, a végére nem érünk, a hatodiknak is.



















































Ezután, a csücsköknél  egymásra illesztjük őket és a tűzőgéppel összefogatjuk az összeset. Végül a  hat darab, csillagszárat is egy-egy tűzéssel összepasszintjuk és íme kész is. Mehet az ablakba. Nekünk már van jó pár. De kisfiamat hallgatva, nem lesz itt ablak hópihe nélkül. Sőt keresztszülők, nagyszülők és nagy testvér ablakai is be lesznek havazva. Talán még a szomszédoké is.
























2014. december 17., szerda

A lemerülés szélén ...

Segítség!

Legyenek rövid pihenőid és étkezz rendszeresen!
Mennyi megszívlelendő jó tanács.
Na, és ki nem tartja be ezeket a hasznos ajánlatokat, ebben a rohanásos időszakban?
Ki visítozik itt, hogy jaj nehogy baj legyen, mert már jelez a szervezete?
A kérdés persze költői. Mindig az aki kérdezi.
Ezerrel pörögtem a napokban ... roppant hatékony voltam ... úgy látszik, minden téren eredménnyel ... :(



http://dietaescrohn.blogspot.hu/p/blog-page.html
http://dietaescrohn.blogspot.hu/2014/07/crohn-es-stressz.html
http://dietaescrohn.blogspot.hu/2014/09/crohn-es-stressz-2.html



2014. december 16., kedd

Kínai kel joghurttal

Hajrá! Hajrá! Rohanás!  Munka! Gyerek! Vásárlás! Nyakunkon az ünnepek!
.... és még együnk is.
 Aha.
Na ne már!
Pedig, nincs mese, muszáj!
Én szeretek enni, szeretem a finom ízeket, de néha beérném, csak egy-egy kapszulával. Nincs más megoldás, kell valami gyorsan elkészíthető!


Hozzávalók:
-  közepes kínai kel 1/3 -a
-  kis fej hagyma
- 1 db közepes burgonya
- fél marék rizs
- fél dl joghurt
- 1 db tojás
- majoránna

Először a hagymát megpucoljuk, aprítjuk, majd kevés olajban megpároljuk.
A kínai kelt hosszú csíkokká szeleteljük, a krumplit apró kockákra és mehetnek egymás társaságában be a lábasba. És, hogy ne unatkozzanak, kapnak útitársnak egy kis rizst is. Ez utóbbinál vigyázzunk, ne kukucskáljanak ki a víz alól, amit rá öntünk.
Fűszerezzük majoránnával. Főzzük, főzzük. Ha, kész van, a joghurtban elkevert tojással habarjuk be.
Crohnosoknak ennyi.
A többiek kaphatnak hozzá hirtelen kisütött húst, fasírtot
A kis mázlisták.





2014. december 15., hétfő

Adventi naptár ötletelés

Régebben minden évben új adventi naptárt készítettem, a két nagyobb gyermekemnek. Persze, amikor ők voltak a kicsik. :) Aztán beálltam erre a véglegesre.











































Volt, olyan, hogy vettem színes karácsonyi szalvétákat, és kis csomagokat csináltam belőlük. Díszkötözővel összekötöztem és gombostűvel, felerősítettem a függönyre.
No, nem egyszerre az összeset. Adagoltam.

Vagy, lelkesen gyűjtöttem a w.c papír gurigákat és óriás szaloncukrokat gyártottam belőlük, úgyhogy színes csomagolópapírral bevontam őket.
Ezekben lapultak, rejtőzködtek a meglepetések.

Egyszer, csiribi-csiribá, nagyobb mikulásos zacsiból, lehetett kis zacsikat előhúzni.

Azután, meguntam, hogy minden évben más és más legyen. Jött egy következő ötlet.
Maradtam az előzetes gyűjtögetésnél, bár ezentúl gyufásdobozokat kezdtem felhalmozni.
Jó sokat. Két gyerek lévén. Igényelt némi türelmet. Mondjuk később kiderült, nem egyszerű  évente 2 x 24 picurka skatulyát változatosan megtölteni. Az oké, kis csoki, kis cukorka, de ezenfelül? Viszont nagyon hatásos, dekoratív dolog volt és főleg a gyerekeimnek nagyon tetszett. :) Tehát megérte.

A készítése: vettem hozzá zöld kartont. Karácsonyfát rajzoltam rá. Kivágtam. Összeragasztottam sorban a dobozkákat. Persze két sort, két gyerek lévén.
Ez lett a fa törzse. Antik hatású csomagolópapírral díszítettem a tetejüket.
Az oldalukat megszámoztam, majd végső simításként, felragasztottam őket, a zöld fenyőfára.
Huh ... hát, ennyi ... volt. :)