2014. október 3., péntek

Akupunktúra és én


Az első találkozás, az akupunktúrával, fiatalabb koromban történt még húsz sem voltam. És nem is volt az igazi találkozás, csak a rádiót hallgattam, amelynek egyik műsorában, beszéltek róla, igen elutasító hangnemben. Engem akkor és ott, teljesen meggyőztek, meg is fogadtam na én ezt biztos soha ki nem próbálom, a világ minden kincséért sem.


A második találkozás, elég soká történt, jóval idősebb lettem, és már gyakorló crohn betegként működtem, ami már nagyon a terhemre volt, az összes tünetével, mellék- és utóhatásával együtt. Nem is tudom honnan jött az ötlet, hogy ki ajánlotta, de már nem voltam ellenséges vele szemben, talán a betegség vagy az évek koptatták el a negatív érzéseimet, nem tudom. Így fogadalom ide, fogadalom oda, kerestem egy megfelelő akupunktőrt. Két dologban biztos voltam, engem csak orvos szurkálhat és csak steril tűvel. Találtam is egy igen neves magyar szakembert, akiről nagyon sok jót hallottam. Mikorra hozzá kerültem már eléggé legyengült állapotba kerültem. Állandóan fáradtnak és gyengének éreztem magam nem aludtam, kivert a verejték és nagyon-nagyon kedvetlen, szomorú voltam. A doktornak sikerült felerősítenie és végre aludtam, de magával a betegséggel nem tudott mit kezdeni, az rendíthetetlenül és ragaszkodóan bennem lakott.



A harmadik találkozásunkkor, újra a szkeptikus állapotomban léteztem. A betegség tombolt bennem, mély pontra kerültem, kísérletező kedvem elhagyott, nem hittem már semmiben, se orvosban, se természetgyógyászban, egyszóval elegem volt mindenből. Amikor is, a volt férjem közbelépett és a már megkezdett, félig sikeres útvonalat választotta, az akupunktúrát, és felhívta a Kínai Nagykövetséget és megkérdezte, hogy ők kit ajánlanak. Így kerültem az Egészség Biztonság Alapítványhoz. Kerültem ...? Igen, egyik este szó szerint elvittek, engem akkor és ott egyszerűen nem érdekelt a dolog, ha mentünk, hát mentünk.  Az első orvosom nagyon kedves idős hölgy volt, én meg egykedvű és érdektelen. Aztán az első héten történt számomra egy kisebb csoda és ettől feléledt újra a harci kedvem. Éreztem, hogy az orvosaim értem vannak, nem, ez  nem is a jó megfogalmazás, hanem azt, hogy: velem vannak. Hosszú ideig kezeltek, voltak rövidebb hullámvölgyek is, de szépen lassan, végre javultam. Közben annyi szeretet vett körül, hogy úgy éreztem mintha családtagja lennék ennek a kis közösségnek és nem csak én, hanem az egész családom.




http://dietaescrohn.blogspot.hu/p/blog-page.html
http://dietaescrohn.blogspot.hu/2014/10/akupunktura.html



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése