2014. szeptember 25., csütörtök

A megunhatatlan, örök kedvenc

A só-liszt gyurma. Huh, hányszor kevertem-kavartam, főztem és lestem újabb receptekért a netet, ... vagy a régiekért ... amiket nem találtam ... pedig tuti, hogy elmentettem, kinyomtattam, eltettem és valahol meg is kéne lennie ...aha...kéne ...


Kezdetben, rengetek kígyó és csiga készült. Festettük őket, nyomkodtunk bele a fűszereket: a szegfűszeget, koriandermagot, köménymagot és borsot. Vagy kinyújtottuk és különféle formákat  nyomkodtunk ki belőle. Kereskedelmi mennyiségben gyártottunk őket, régebben is és most is, azaz, főleg a gyermekeim, mivel én csak, mint állandó kisegítő erőként működtem. Anyaaa, anyaaa légyszi, segíts.....!   És anya segített és segít.


Két recept, egy szokványos és egy szuper profi:

A hagyományos változat:

2 csésze liszt,
1 csésze só,
1 vagy 3/4 pohár víz,
ételszínezék.

Mi előszerettel használjuk ez utóbbi összetevőt, a legtöbbször rakunk bele, a mennyisége attól függ, milyen sötétre akarjuk a színezni a masszát,
és innen lehet próbálkozni a tökéletesen gyúrható masszáig, nekem például, sose sikerül rögtön.

A másik, a professzionális receptet, egy kézműves foglalkozáson kaptam:

20  dkg liszt,
10  dkg só,
 2,5 dl víz,
 2   mk citromsav,
 1   ek olaj.

- a száraz összetevőket összekavarom,
- a vizet felrakom forrni, amikor gyöngyözni kezd, bele öntöm az olajat
- leveszem a tűzről és beleöntöm a száraz összetevőket, majd újra összekeverem,
- kiteszem egy alaposan kilisztezett lapra és jól összegyúrom



Időközben, a kígyók is kezdenek  kicsit bonyolultabb állatokká alakulni. :)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése