2014. szeptember 11., csütörtök

... és futok ...

Régóta kacérkodom a futással.
És most, most igen, csinálom!!
Bár a hatszori alkalom, nem tudom már rendszeres edzésnek számít-e? :D
De viszont ma esőben is kimentem a pályára. 
Gondolom ez azért már bizonyítja az elszántságomat, nem?Amikor az orvosom kiderítette, hogy crohn beteg lettem, ő ajánlotta, hogy mozogjak, sportoljak főleg fussak. De még fiatalabb koromban, amikor még rendszeresen keringéltem a Margitsziget körül, egyszer csak, egy ponton elkezdett piszkosul fájni a térdem, és ez a fájdalom, hűségesen velem is maradt a továbbiakban és sajnos minden újabb futó kísérletemet meghiúsította. Talán nem melegítettem be rendesen?
Ki tudja?


Így maradt a jóga. Minden reggel beiktattam az ébredező programomba, nem sokat, csak  10 percet. (Erről majd később.) Fél éve csináltam már, amikor elmentem kocogni és hopp, már mióta rovom a hosszakat és nem szúr az oldalam és a levegővétellel is jó barátságban vagyok. Heuréka! De stop, ott van az az előbb emlegetett fájdalmas pont  .. és pont.

Az a bizonyos  jógalégzés:
Üljünk le törökülésbe. Bal kezünk a térdünkön pihen.
Jobb kezünk mutató és középső ujját az orrnyergünkre tesszük.
Először a hüvelykujjunkkal befogjuk a jobb orrlyukunkat és levegőt veszünk a bal oldalin,
ezután a hüvelykujjunkat felemeljük, miközben a gyűrűsujjunkkal befogjuk a bal oldali orrlyukunkat és kilélegezzük az elhasznált levegőt, a jobb oldalon.
Csináljuk ezt 20x, aztán fordítva, a másik oldalon. Figyeljünk oda, hogy mindkét oldalon megegyezzenek a légzések számai.
Lazán, természetesen lélegezzünk. A valóéletben ez könnyebb és egyszerűbb, mint így leírva.


                                                                                                                                  
Tavaly nyáron, szinte egy időben történt velem, két dolog, ami segített nekem a mostani "vágtázáshoz".
Az egyik: épp valamelyik női magazinba lapoztam bele, amikor felfigyeltem egy cikkre a futásról, és az arról szólt, hogy nem mindegy az sem, hogy milyen a testtartásunk, mert ha túlságosan előre hajolva vagy hátradőlve futunk, az térdfájdalmakat okozhat. Hm.

A következő, hogy kisfiam biciklizni tanult, én meg körülötte szaladgáltam, és ahogy egyre jobban és jobban ment neki a bicózás, annál többet kellett loholásznom mellette. Tehát futócipő fel és elkezdtem a közelében futni, odafigyelve a testtartásra is.
És sikerült.



Aztán ősz lett és beleléptem az évszakváltás előidézte gyulladásomba. Az őszi időszak nem mindig talál meg. De akkor igen és amikor az embernek be van lobbanva a bélrendszerének egy-egy darabkája, nemigen van kedve és főleg ereje a vágtázáshoz...
Mikorra jobban lettem, már nagyon vacak, hideg lett az idő. Így futó történetem akkor abbamaradt ... mostanáig.
Nem mondhatnám, hogy elkapkodtam az időt a folytatáshoz. :D De ez van.
Tehát jógalégzés, plusz helyes testtartás, egyenlő: futás :D



http://dietaescrohn.blogspot.hu/p/blog-page.html 
http://dietaescrohn.blogspot.hu/2014/07/crohn-es-stressz.html
http://dietaescrohn.blogspot.hu/2014/09/crohn-es-stressz-2.html

http://nikilometerek.blog.hu/
https://www.facebook.com/stresszterapia
http://www.fizioart.hu/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése