És, még gondolom fogom is, mert ez egy ilyen kórság, és az életem egy része,
ha tetszik nekem, ha nem. És persze, hogy kicsit lehangol, persze, hogy nem vagyok oda érte, de ha csak ennyi és nem több, akkor az már nagyon nagy mák.
Egyszerűen csak jön és megy, egy átjáróház számára az életem, hol hosszabb időre,
hol rövidebbre. Ez van.
Oké, mindent csinálok, mint eddig. Csak, las-sí-í-ít-va.
A szigorú diéta is megvan.
Bár, ezt még viszonylag a legkönnyebb betartani, csak ettől meg mintha,
egy energiarabló támadásának áldozata lennék.
Ó, és lemegy ilyenkor egy-két kiló plusz is. De persze, nem a megfelelő helyekről.
Mert, miért is? Bosszantásból? Komolytalan vagyok.
A nehezebb, a lazítás, a pihenés része a dolognak. Ahh!
A pocakomban meg, mintha számtalan léggömb repkedne és zsörtölődne.
De, most is, mint mindig fő az optimizmus, remélem most is megúszom és minden újra teljesen rendben lesz és színes lesz a világ bennem és körülöttem. :)
http://dietaescrohn.blogspot.hu/p/blog-page.html
http://dietaescrohn.blogspot.hu/2014/07/crohn-es-stressz.html
http://dietaescrohn.blogspot.hu/2014/09/crohn-es-stressz-2.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése