Ülök a teraszon egy lila polifonon, rajtam kisfiam terpeszkedik, hasán kis tál billeg, benne szőlőszemek.
Kapok én is belőle. Kérni se kell és még finom is. A jószívűség ugyanis nem mindig jár kéz a kézben a finom ízekkel.
Kicsit fáradtan körül nézek, jobbra az árnyas sarokban, egy átlátszó műanyag kesztyű, benne föld, a földben viola palánta, mellé tűzve apró színes zászlók.
Ennek közelében egy edényben, fűszernövények leveleivel illatosított száradó föld.
Az ablakpárkányon, sárga eső áztatta sóliszt maradvány, valamikor egy műanyag dobozkát díszített.
A széken a tegnapi, vízzel elkevert kukoricaliszt. Ez is jó móka volt, ugyanis a keverékből golyót formázhatsz, ha szorgalmasan dolgozol és nem áll le a kezed. Ha abbahagyod, kifolyik belőle és szlüty-szlüty már nincs is ott. Földönkívüli trutymó lesz belőle.
Az asztalon üdítős flakon ázik, ő épp előkészül valami alkotáshoz.
Vele közeli szomszédságban négyszögletes tálcában homok, kagylókkal díszítve. Tengerpart.
Ötletekben nincs hiány. :)
Bal oldaladunkon, tarka bab ázik.
Nem rég veszedelmes méreteket öltő osztozkodás volt közöttünk, én épp a nagyobb fiamnak akartam csinálni chili con carnét, ahhoz fejtettem ki a szép duci szemű, fehér és lila színű tarkababot.
-Anyaaa én is kérek ,és nem csak a hibásakat, én is olyan lilákat szeretnék!!!! Szépeket is!!
Aztán most áznak. Terv is van velük holnapra, el lesznek ültetve, noná, hogy ezért fontos küllem. :)
Majd két perc múlva a szőlőszemek eltűntek és...
-Anyaa menjünk focizni!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése