Varázslat zsírkrétával és vízfestékkel

A Legkisebb az óvodában utált rajzolni. Az iskolában szeret. A színezésről, meg jobb, ha nem is beszéltünk. Az óvoda három éve alatt, az összes szülői tekintélyemet latba vetve, sem sikerült rábírni. Mert ő nem tud, úgy színezni, hogy ne menjen ki a vonalból.
Így nemes egyszerűséggel nem csinálta. Mondhattam én, hogy nem baj, színezhettem akár én is neki, úgyhogy kimentem a vonalból. Lássa nem történik katasztrófa. Megingathatatlan volt.
No itt az iskolában, rajzol és melléktevékenységképp, észrevétlen színez is.

És már otthon is. Persze a Legkisebb társaslény. Így:
- Anyaaa rajzolj velem! Mutatok valami nagyon jót!
Roppant titokzatos a kis fickó.
Papírt, zsírkrétát és vízfestéket vesz elő.
Megfog egy fehér zsírkrétát. Az én kezembe is ad egyet.
- Anya figyelj!
És az üres papírra különböző mérető, nagyjából függőleges vonalakat húzogat, meg a lap aljára oválisokat rajzol. Eminens diákként, bőszen utánozom.
- Anya, most rajzol valamit ... akármit!
Elmélyülünk a munkában. Ahogy, befejezzük  jöhet a másik papír, a következő.
- Anyaaa rajzolj nekem zsiráfot ... hajót ... !
Gyűlnek az alkotások. Aztán amikor úgy gondolja, hogy eleget gyártottunk, beüzemeli a vízfestéket. Most is roppant titokzatos. Aztán lehull a lepel.
- Anya most pedig, fessük ki kékkel az eget! Csináld sokféle kékből, úgy szebb lesz!

 És ... dobpergés. Megszületnek a művek. Zsiráf, autó, ház, hajó az esőben.