Este ágyba dugtuk a porontyokat, akik szépen el is aludtak, és......és akkor leültünk vacsizni.
Nyugodtan.
Nem kellett damaszt abrosz és gyertyafény, anélkül is királyi volt az éppen aktuális lakoma.
Kedvencem a főtt császárszalonna, puha friss fehér kenyérrel és majonézes tormával. Hát nem éppen ezt a menüt ajánlják este 10 után a dietetikusok. De nagyon, szerettem és napközben úgyis leszaladgáltam, két energiabomba típusú gyermekemmel.
.jpg)
Aztán beütött a crohn-krach.
A két darab sárgarépa között egy harmadik, típusú étrenddel.
Akkoriban nekem eleinte az ünnepnapokon, a főmenü a következő volt: tört krumpli, sült krumplival. Esetleg joghurtos tartár mártás hozzá.
Akkor ugyanis még azt se tudtam igazán mit ehetek és mit nem.
Nehéz volt kitapasztalni, mert nem volt rá se időm, se energiám.
Még kitalálni sem bírtam, nemhogy még megfőzni külön magamnak.
Ha néha étterembe mentünk, akkor meg nem volt választék. Amit meg tudtam volna enni azt telenyomták borssal.
"Olyan ízetlen ez a vegetáriánus étel, nyomassuk meg egy kis ízzel, rakjunk bele egy kis borsot." Na nekem, meg ez az apró, amúgy sok jóval megáldott fűszer, elég nagy galibákat tudott és tud okozni manapság is.
Ma már ugyan bőséges a választék a vendéglőkben,
de a tegyünk mindenbe borsot mozgalom, sziklaszilárdan tarja magát.
Kedvenc bió éttermemmel is így jártam, ahová hébe-hóba jó volt betérni. Hangulatos kis hely és még a gluténmentes ételeket is külön jelzik az étlapon. De egy jó ideje, ők is, e fűszer kedvelői lettek.
Pedig szinte mindent ehetnék ott, de eme ételízesítő miatt csak keveset.
Ha rákérdezek, van-e az ételben akkor nagyon kedvesek és aranyosak telefonálnak a konyhába és kiderítik, de azért ez folyamatosan kínos, főleg, ha állnak mögötted.
Így leszoktam először a kérdezésről, utána a kis étteremről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése