2014. augusztus 31., vasárnap

Állatetetés kölcsönbe

A legkisebb legnagyobb örömére, egy hétig etethettük a szomszédaink kisállatait.
Egy majdnem fekete macskát, aki nagyon haverkodósnak bizonyult, amíg túltengett benne az éhség. De amint jóllakott, a barátsága tova szállt.
A csomagos cicaeledelek ugyan ott sorakoztak előkészítve, minden egyes napra,
de gyermekem ezt kevésnek találta.  Így vittünk neki még más finomságokat is, amiket ő, a legkisebb rakott félre a macseknek. Sőt olykor csempész árut is szállítmányozott. :) 
Lásd lenn kép, aminek minősége enyhén hagy kívánnivalót maga után, de a lényeg rajta van :D

A másik állat, egy nyúl volt.
Ketrecben.
Csemetém pediglen játszani szeretett volna vele. A ketrec körül kisebb nyuszifuttató.
Kiengedtem.
Később meg kétségbeesve visítottam, mert nem tudtam vissza tessékelni őkelmét.
Nyuszi hopp és anyuka kopp, mert lehet, hogy a tapsifüles, a gyerekmondókában máris elkap egyet, de ez a kőkemény valóság volt, nem mese, anya meg nem nyúl és nem fogta meg az állatkát. Csak nagy sokára. Kedves utódom nagy derültségére, mert nem kinevetett az ebadta.
Pár nap pihenő.
Anya felkészült, edzett testileg, lelkileg, és szellemileg. A nyúl kiengedve. És az aktuális zöldség adagját, csak a futtatás végén raktam be a ketrecébe és láss csodát nyulam-bulam szépen besétált...
Többet ésszel, mint erővel. :D


Na és a csigák ... ők nem háziállatok és őket nem kellett etetni, de viszont ott vannak mindenütt és nem kis mennyiségben.



ui: Az állatetetés sikerrel járt. A legkisebb, névnapjára teknőst fog kapni....


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése