A legkisebben megint kitört az alkotóláz, és ilyenkor nincs az a priznic
vagy lázcsillapító amivel le lehetne húzni a lázát, ilyennel ez nem
gyógyítható, a folyamatot végig kell csinálni, az elejétől a végéig.
A kispárna....
- kell hozzá egy akármilyen kinőtt és/vagy szétnyúzott nadrág, (kisgyermekes családban ez alapdarab :D )
- kétoldalú ragasztó, (bármelyik nagyáruház barkács részlegében megtalálható),
-
és töltet, (nálunk szivacs darabkák és valaha a méterárúban vásárolt és
megmaradt töltelék anyag kerültek bele). Igaz, a gyerkőc először
széthajtott papírzsepi halommal is próbálkozott.
De anya felkiáltott - Azokat neeee!! Azok másra kellenek!
....az elkészítés, a következőképpen zajlott:
A
nadrág szárából kinyiszált egy párnácska méretnek megfelelő darabot, a
kiszabott szár aljába végig betette a méretre vágott kétoldalú ragasztó
szalagot, utána kitömte, majd újra jöhetett a ragasztás folyamata a
tetején.
És hogy mi lehetett az alapja az ötletének?
A kétoldalú ragasztó.
Ami az enyém...és így volt elég indok kölcsönkérni. :D
Nagyinak
névnapi ajándékba is hasonló készült, csak azon volt zseb és a zsebbe
külön ajándék került az unokától, kis műanyag süti kiszúró formák, mert
hísz a nagymama lelkes szakácsnő és hétvégenként mindig kedveskedik a
család tagjainak finomságokkal .... és hogy miért pont a párnába rakta
ezeket a konyhai dolgokat? Talán, hogy
majd a szeretett nagyszülő éjjel megálmodja, hogy mi legyen az az
édesség a következő alkalomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése